A gyermek rajza maga a gyermek. Saját szavaival még nem tudja kifejezni érzéseit és gondolatait, de a rajzai már beszédesek, közvetítik a pillanatnyi hangulatát.
„ A játék egyik alfájának tekinthetjük a rajzolást, amely lényegében a gyerek belső folyamatainak közlése a külvilággal és egyben saját tudatával, önmagával” írja Feuer Mária A gyermekrajzok fejlődéslélektana című könyvében.
A figyelő felnőtt mindig képet kap arról, hogyan érzi magát a gyermeke a családban, milyen a viszonya másokhoz és önmagához.
A rajz egy tükör a szülőknek és a környezetének egyaránt. Saját magukat láthatják viszont, ahogy egymással és a gyerekeikkel bánnak.
A rajzok figyelemfelhívások, a túlgondoskodás nyomasztó terhe alóli szabadulás vágya, vagy a túlzott aggódás miatt szinte „vitrinben tartott” gyermek segélykiáltása. A dac, az ellenállás épp úgy megjelenik a rajzokban, mint a boldogság és harmónia.
A gyermek fokozottan érzékeny a családban működő erők rezgéseire. A szülők között felborult harmóniát, akkor is érzékeli, ha nincs hangos veszekedés a családban.
A gyerekek szeretnek rajzolni, hiszen azon túl, hogy ez egy kifejezésmód számukra, a rajzolással mindegy kiírják magukból az érzéseiket. Így szabadulnak meg a félelmeiktől, esetleges szorongásaiktól.
- Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ebben a tevékenységben a gyermek képes újjáteremteni a világot. Ahogy az írásnál, a kéz, csak mint fiziológiás eszköz vesz részt az író folyamatban, a rajzolás esetében az egész gyermek rajzol, amit szíve-lelke diktál. Látható, ahogy kirekeszti a külvilágot, és teljes lényével átadja magát az alkotásnak.
A gyermekrajzok tanulmányozása több mint egy évszázados múltra tekint vissza.
A rajz elemeire bontva értelmezhető,de nem lehet felállítani egy szótár szerű jelentéstartalmat, hisz minden kisgyerek más és más céllal érkezett e világra.Üzenete, van minden satírozásnak, vonalnak, formának, helynek, és színnek. Ezen túl szimbolikus értelmezése van az alakok, formák és színek egymással való kapcsolatának is. A megértés mégsem lehet teljes a rajzokat értelmezni kívánó felnőtt intuíciós képessége nélkül, amivel mintegy hagyja, hogy a rajz megszólítsa őt, ezzel magában fogadja azokat az érzéseket, amiket a rajzoló küld a külvilág felé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.